A 4. ipari forradalom már most felforgatja a termelési folyamatokat, a munka világát és úgy általában a társadalmat.
Az előrejelzések azt sejtetik, hogy a fejlett gazdaságokban a digitalizációnak, a robotizációnak és a mesterséges intelligenciának köszönhetően a munkakörök majdnem fele eleve automatizált lesz. Nem meglepő, hogy az emberek aggódnak azért, hogy a technológia miatt elveszítik munkájukat vagy képtelenek lesznek azt megtartani az új digitális korban. A 4. ipari forradalom már most felforgatja a termelési folyamatokat, a munka világát és úgy általában a társadalmat.
A Cedefop európai készség- és munkahelyfelmérése arra a következtetésre jutott, hogy a 28 tagállam felnőtt foglalkoztatottjainak 43%-ának tapasztalata szerint az általuk használt technológiák megváltoztak az elmúlt öt évben, ideértve munkahelyükön az új gépek és IKT-rendszerek megjelenését; 47%-uk a munkamódszerben, illetve -gyakorlatban is változást észlelt. Annak ellenére, hogy a legtöbb uniós polgár elismeri, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia kulcsfontosságú szerepet töltenek be saját munkájuk és a társadalom javításában is, a 2017-es Eurobarometer felmérés válaszadóinak 72%-a egyetért azzal, hogy a technológiai fejlődés „elveheti az emberek munkáját”. A jövő munkavégzéséről a 4. generációs ipari technológiák megjelenése következtében kirajzolódó sivár kép nem teljesen megalapozatlan. Az innovációk (például a 3D-s nyomtatás és az önvezető járművek) és a digitális kapacitások (például a gépi tanulás, a nagy adathalmazok és a mesterséges intelligencia) egyre fejlettebbé, megszokottabbá válnak és szétfeszítik a hagyományos termelés és társadalmi-gazdasági folyamatok kereteit; egyértelmű, hogy számos foglalkozás nagy valószínűséggel eltűnik, a legtöbb munkakör pedig átalakul. Már 2013-ban azzal számoltak, hogy az USA-ban a munkakörök 47%-át, míg az EU 28 tagállamában 54%-át fenyegeti az automatizáció veszélye. Sok technológiai „vészmadár” a jelenlegi és a korábbi ipari forradalmak közötti jelentős különbségre hívja fel a figyelmet. Az innovációs ciklusok gyorsabbá váltak. A cégek termékeiből ma már gyorsan elkészül a prototípus és gyorsan piacra is kerülnek. A szervezetek kevésbé függenek egy állandó munkaerő bázistól, mivel rendelkezésükre áll a digitálisan, platformon keresztül közvetített munkaerő (crowd labour). A digitális világban a „digitális újítók” gyorsan felemelkednek az új piacokon. Régen az új technológiák olcsóbb és jobb termékeket eredményeztek, így megnőtt a keresletet a fogyasztók részéről (munkahelyeket teremtve ezzel). A nagyobb termelékenység és a munka jövedelmi részesedése közötti kapcsolat megbomlott a legtöbb uniós országban az elmúlt évtizedekben; ez azt jelenti, hogy most viszont a technológiai fejlődés felerősítheti a vagyoni egyenlőtlenségeket. Lényeges, hogy amíg a múltbéli technológiai áttörések következtében az alacsony képzettséggel is elvégezhető munka lecserélődött, addig a mesterséges intelligencia egyik sajátos jellemzője, hogy számos, magas képzettséget igénylő feladat, például az egészségügyi, a jogi, a pénzügyi és az oktatási ágazatban, emberek helyett ma már gyorsabban és hatékonyabban elvégezhető algoritmusokkal.
TELJESEN KILÁTÁSTALAN-E TEHÁT A HELYZET?
E kényszerítő erejű trendek ellenére több friss kutatás is ellentmond a technológiának köszönhetően bekövetkező burjánzó munkanélküliség vízióját előrevetítő vészmadaraknak. E kutatások figyelembe veszik azt, hogy a legtöbb munkakör tipikusan több feladatból áll, így azok nem automatizálhatóak teljes körűen. Tény, hogy egy gép vagy algoritmus el tudja végezni a leginkább „kodifikálható” feladatok egy részét, a magas szintű problémamegoldást, kreativitást és társas készségeket igénylő feladatoknál (egyelőre) nem ez a helyzet. Az OECD és McKinsey által e feladatokról készített tanulmányok azt jelzik, hogy a munkakörök mindössze 5–9%-a automatizálható teljesen, bár a legtöbb foglalkozás esetében (több mint 60%) a feladatok nem elhanyagolható része (körülbelül egyharmada) végül automatizálttá válhat a közeli jövőben vagy középtávon. A 4. ipari forradalom már most felforgatja a termelési folyamatokat, a munka világát és úgy általában a társadalmat.
AZ AUTOMATIZÁLÁS FENYEGETI AZ UNIÓS MUNKAHELYEKET
A Cedefop nemrégiben megvizsgálta azt a kérdést, hogy az EU-ban a felnőtt munkavállalók munkakörei potenciálisan mennyire „automatizálhatók”. Az európai készség- és munkahelyfelmérés keretében összegyűjtött információk arra derítenek fényt, hogy a 28 uniós tagállamban a munkavállalók majdnem egyharmada végez olyan munkát, ahol a feladatok és a készségbeli követelmények lehetővé teszik az automatizációt. Ezeknél az „automatizálható” munkaköröknél a munkavállalók gyakrabban végeznek rutinfeladatokat, és nem nagyon van szükség kommunikációra, csapatmunkára, problémamegoldásra és tervezésre, amelyeket a mesterséges intelligencia és a robotika még hosszú évekig feltehetően kevésbé tud olyan hatékony megoldani, mint az ember. A nyilvános vitában sokszor nem kap kellő hangsúlyt az a tény, hogy a legtöbb szervezet számára nem könnyű eldönteni, hogy a munkavállalók helyett több termelő berendezésre vagy digitális technológiára fordítsák-e a pénzüket. Míg bizonyos gyártóágazatokban egyes cégek a termelékenység szempontjából jobban járnak, ha termelő, illetve digitális berendezésekre költik a pénzüket és leépítést hajtanak végre, mások esetében a munka költséghatékonysága (a végtermék viszonylatában) még mindig a további foglalkoztatás mellett szolgál érvként. Sok vállalat, amely nem késlekedett munkaerejét gépekre cserélni, többnyire kénytelen volt felismerni, hogy ennek gyakran a szervezet kreativitása, innovációja és munkavállalóinak motivációja az ára. Saját készség- és munkahely felmérési adatainkat nézve nyilvánvalóvá válik, hogy míg a munkakörök egyharmada a felszínen látszólag „automatizálható”, sok munkaadó tesz lépéseket annak érdekében, hogy segítse dolgozóit a technológiai változásokhoz való alkalmazkodásban, mindenekelőtt folyamatos továbbképzésük finanszírozásával. Uniós szinten a munkakörök mindössze 12%-ánál „kiemelten magas” az automatizálás veszélye; ezek olyan munkakörök, amelyek esetében a munkavállalók többségében rutinfeladatokat végeznek, és nemigen van szükség kreativitásra és társas érintkezésre, a munkaadók pedig egy petákot sem fordítanak dolgozóik humán tőkéjének fejlesztésére.
A Cedefop új digitalizációs és a munka jövőjével kapcsolatos programja egy árnyaltabb narratívát és információkkal alátámasztott képet kíván felajánlani a technológiai fejlődés által teremtett új lehetőségekről.
MENNYIRE VAGYUNK FELKÉSZÜLVE?
A munkahelyeknek az automatizálás következtében történő megszűnéséről folyó vita nem tudományos alapokon nyugszik, igen nagyfokú bizonytalanság és spekuláció övezi. A legtöbb elérhető adat azonban arra mutat rá, hogy olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek a népesség leginkább kiszolgáltatottabb csoportjainak – akiket leginkább fenyeget a technológiai fejlődésből adódó munkanélküliség vagy készségeik elavulása – védelmet nyújthatnak. Az európai készség- és munkahelyfelmérés adatai alapján az derül ki, hogy jellemzően az alacsonyabb iskolázottságú férfiak, az idősebb munkavállalók és a nem szokványos munkakörökben dolgozók vannak nagyobb mértékben kitéve az automatizálás kockázatának. Összességében a közepes vagy alacsonyabb szintű készségeket igénylő ágazatok és foglalkozások esetében nagyobb a valószínűsége az automatizációnak, míg a szakmai és interperszonális szolgáltatások (például egészségügy vagy oktatás) viszonylag elszigeteltek ebben a tekintetben. Még egy tanulság a szakpolitikai döntéshozók számára: a gépekkel ellátható munkaköröket betöltő munkavállalók többnyire kevésbé vannak tudatában ennek a kockázatnak. Az európai készség- és munkahely felmérés feltárta, hogy átlagosan az automatizálható munkakörökben foglalkoztatott dolgozók 33%-a találkozott mostanában valamilyen új technológiával a munkahelyén, szemben az automatizáció kockázatának kevésbé kitett munkakörökkel, ahol ez az arány 48%. Általában a robotokkal vagy a digitális, illetve mesterséges intelligenciához kapcsolódó technológiákkal kevesebbet találkozó dolgozókra jellemző, hogy negatívan vélekednek a technológiai fejlődés „destruktív” természetéről, és kevésbé tudnak alkalmazkodni ahhoz.
A KÍVÁNATOSNAK TARTOTT JÖVŐ FELÉ
A fenti meglátások a szakpolitikai döntéshozók előtt álló legfontosabb kihívásokra hívják fel a figyelmet: biztosítaniuk kell, hogy azoknak a munkavállalóknak, akiknek munkája belátható időn belül a „félig analógból áttér a digitális világba”, ez a lehető legkevesebb problémát okozza. E folyamathoz el kell sajátítaniuk a releváns készségeket, megfelelő szociális biztonsági hálót kell biztosítani számukra, és nagyfokú alkalmazkodóképességről kell tanúbizonyságot tenniük, amely lehetővé teszi számukra, hogy a jövő álláspiacán is foglalkoztathatóak maradjanak. Az oktatási rendszerek és az egész életen át tartó tanulás modernizációja létfontosságú eleme az egyenletnek, ha azt szeretnénk, hogy a képzési programok erőteljesebben összpontosítsanak a kulcskompetenciákra és a humán készségekre, ideértve a négy „K”-t: kommunikáció, kollaboráció, kreativitás és kritikai gondolkodás. Ahhoz, hogy biztosan az általunk kívánatosnak tartott jövő felé haladjunk, az is szükséges, hogy az EU érdekelt felei egy magas színvonalú készség-előrejelzési rendszert dolgozzanak ki az újonnan megjelenő munkakörökre és a keresett készségekre való felkészülés érdekében. A digitalizációban rejlő lehetőséget fel kell használni ahhoz, hogy jobb szakpolitikai döntések szülessenek, például az újonnan megjelenő munkakörökre és keresett készségekre vonatkozó valós idejű adatok kinyerésével: ez szintén kulcsfontosságú eleme a folyamatnak. A szakpolitikai döntéshozóknak azonban biztosítékokat is be kell vezetniük, hogy a politikai döntéshozásban megfelelő bizalom, átláthatóság és irányítás jellemezze a mesterséges intelligencia által előállított értelem megértését és felhasználását. Számos fejlett gazdaság alapvető küzdelmet folytat az alacsony termelékenység problémájával; a digitalizáció és a mesterséges intelligencia fejlődése számtalan foglalkozásnál, valamint az újonnan megjelenő gazdasági tevékenységek és piacok esetében meglehetősen ígéretesnek tűnik a hatékonyság kiterjesztésében. A munka kívánatosnak tartott jövője – például a munka nélküli vagy a teljes foglalkoztatottságot elérő társadalom a polarizált munkaerőpiac helyett – felé vezető úton nem hagyatkozhatunk csupán a több és jobb átképzésre, illetve készségfejlesztésre. Az előremutató készségstratégiák mellett innovációs, verseny- és foglalkoztatási politikák garmadájára lesz szükség ahhoz, hogy biztosított legyen a többség méltányos részesedése a digitalizáció és az automatizáció előnyeiből és lehetőségeiből. A Cedefop új digitalizációs és a munka jövőjével kapcsolatos programja egy árnyaltabb narratívát és információkkal alátámasztott képet kíván felajánlani a technológiai fejlődés által teremtett új lehetőségekről. Ehhez adatokat gyűjt, hogy tájékoztassa a szakpolitikai döntéshozókat arról, hogy hogyan kezelhetők a legjobban az új technológiák jelentette kihívások. A program arra is törekszik, hogy megerősítse az uniós tagállamok képességét egy olyan készség-előrejelzési kultúra alkalmazására, amely segíti a szakképzési politikák jobb kialakítását.
A DIGITÁLIS PLATFORMON KERESZTÜLI TANULÁS (CROWDLEARN) PROJEKTJE
Az online platformon keresztül végzett munka a leggyorsabban növekedő foglalkoztatási forma. 2017-ben az online platformokon keresztül közvetített munkavégzés mértéke 26%-kal nőtt. E növekedés ellenére keveset tudunk arról, hogy az ilyen munkavállalók (crowd workers) hogyan sajátítják el és fejlesztik készségeiket. A Cedefop új CrowdLearn projektjét az Oxford Internet Institute vezetésével egy konzorcium fogja megvalósítani 2018 és 2020 között. A projekt keretében a crowdlearning és az állami szféra érdekelt feleivel konzultációra kerül sor, valamint 1200 crowd workerrel felmérés is készül négy fontos készségfejlesztési platformon, hogy fény derüljön készségfejlesztési gyakorlataikra és az alkalmi munkák gazdaságában (gig economy) a készségkereslet és a készségkínálat összehangolásának eredményességére.
